Oázis Idősek Otthona „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, én felüdítelek titeket.” (Mt 11,28)

Mende Oázis Idősek Otthona

Demens Részleg
Gondozási -ápolási protokollja

"Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy veletek is bánjanak." (Lk 6.31)

Demencia meghatározása, jellemzői

Az öregkor leggyakoribb betegsége a demencia, az ún. magasabb szellemi funkciók zavara, mentális hanyatlás. Lényege a szellemi leépülés, a kognitív funkciók (gondolkodás, felismerés, emlékezés stb. ) elvesztése. Az esetek több mint 50 %-ban Alzheimer - kórra vezethető vissza.

A másik részben demenciához vezető betegség a Parkinson - kór, valamint agyi keringési zavarok.

Jellemző tünete: tájékozódás romlása, csökkent emlékezés, tárgyfelismerés zavara, beszédzavar, ítéletalkotás zavara, elvont gondolkodás zavara, személyiség egyensúlyának megbomlása,

Demenciát okozó kórképek:

• Alzheimer betegség: öröklődő a 60 éven aluli betegek esetében (nagyon ritka), 60 év után lasúbb SDAT nevezzük. A központi idegrendszer szövettani elváltozása.
• Multiinfarktus demencia MID: az elbutulás oka az agy többgócú keringési eredetű pusztulása. Fő oka a szív - érrendszeri betegségek.
• Alkohol okozta demencia: Korsakow-szindróma; súlyos emlékezészavar, kóros meseszövés, tájékozódási zavar.

A demencia mértékének gyors felmérésére a Mentális Státusz Minivizsgálat teszt MMSE terjedt el.

	Degeneratív		Vaszkuláris (vérkeringési)
	Alzheimer kór Szenilis demencia		érelmeszesedéd magas vérnyomás következménye agylágyulás elzáródásos demenciák

Egyéb agykárosodás: mérgezés, fizikális ártalmak, hormonális anyagcsere betegségek, agyrázkódás - sérülés, agyvelő - hártyagyulladás.

1. Enyhe fokú demencia: Elsősorban a munkavégzés intenzitása csökken, nagyfokú fáradékonyság jelentkezik szokványos munkamenet mellett. Ítélőképesség ép.
2. Közepes demencia: Gyakoriak a hibák. Pl. megszokott munkamenetben, mint a főzés elvesznek bizonyos foglalkozási rutinok. Gyakori a tanácstalanság. A hibák száma túllépi a szórakozottságra fogható néhány esetet. Erkölcsi kilengések, ítéletalkotási zavarok feltűnővé válnak. Szükséges némi felügyelet.
3. Súlyos demencia: A mindennapi élet tevékenységével kapcsolatos zavarok állandósulnak. Étkezés, ürítés, öltözködés állandó gondoskodást igényel. Gyakori az elkóborlás, melyet nagyfokú nyugtalanság, motoros izgalom motivál. Teljes beszédzavar is kialakulhat. A legsúlyosabb állapotban a beteg csecsemőhöz hasonló ellátásra szorul. A súlyos állapotban lévő dementálódott beteg rendkívül nehéz ápolási feladatot jelent a családtagok számára, hiszen az ápolással kapcsolatos feladatok a nap huszonnégy órájában folyamatosan jelentkeznek. Az ápolást nehezíti, hogy a beteg életritmusa megfordul, nappal szunyókál míg éjszaka nyugtalanul rámol, rakodik, bolyong.

Gondozási módszerek

A demens emberek gondozása során is érvényesülni kell a Maslow - féle szükséglet hierarchia elvének. A piramis alján a vegetatív igényeket kell elsőként figyelembe venni, majd a biztonságérzetet, a kapcsolatok meglétét, a tevékenységeket, s legtetején az önmegvalósítást. Mindez igaz a mentálisan hanyatlott időseink életére, életminőségére is.

Ápolási - gondozási cél: tisztába kell lenni, hogy a legodaadóbb ápolás sem vezet gyógyuláshoz. A beteg gyakran régmúltból felidézett világban él. Az ápolással-gondozással igyekszünk elviselhetővé tenni a betegséggel való együttélést. Emberi méltóságát a végsőkig őrizzük meg.

Demens beteg gondozásának alapszabálya: barátságos, szeretetteljes legyen a légkör. Szavak nélkül is megérzik, hogy elfogadjuk-e vagy elutasítjuk. Fokozott mértékben már csak az itt és most számít. A körülményeket a beteghez kell igazítani és nem fordítva.

Mindig előfordulhatnak meglepetések. Érdemes megtudni, mi az amit szeret, ami örömet okoz számára.

Környezet: olyannak kell lenni, amely teret ad a bolyongásra, ugyanakkor nyugodt és csendes. Nem jó, ha egész nap a szobájukban vannak. Napközben lehetőleg a foglalkoztatóba, téli kertbe legyenek. A szobában való állandó tartózkodás depressziót okozhat.

Fontos, hogy változatos, mégis stabil legyen a demens beteg napja.

A hangok, színek nyugtató hatásúak (sólámpa, növények, madárház, csobogó, akvárium, relaxációs zene, természeti filmek stb.)

A tájékozódást segíti a felirat, képek, jelzések, ezért ajtójukra, folyosóra, ágyuk fölé helyezzük ezeket. Lakószobájukat, ágyukat lehetőleg ne változtassuk.

Kevés és biztonságos bútorzat szükséges (pl. sarokvédős asztal, oldalvédelemmel ellátott ágy stb.) a szobában.

A padló csúszásmentes legyen, szőnyeg ne legyen rajta.

Éjjel indirekt megvilágítást alkalmazzunk.

Demens részleg kialakításának szempontjai

Demens részlegben az a legalább középsúlyos vagy súlyos mértékű mentális hanyatlást mutató lakó helyezhető el, akinél a szociális készségek jelentős elvesztése áll fenn, és a lakó biztonságos ellátása csak intenzív gondozási feltételek között valósítható meg.

E gondozási egységbe történő ellátást a komplex állapot-felmérés nyomán szakértői bizottság, pszichiáter szakorvos vagy az intézményben működő interdiszciplináris team javasolja.

E részlegben helyezhető el az is, aki mentális hanyatlása nyomán súlyos beilleszkedési nehézségeket mutat, és e nehézségek a lakókörnyezet részéről már nem kezelhetők.

A demens részlegbe helyezés, valamint a korlátozó intézkedésre vonatkozó döntések az intézményen belül szabályozásra kerültek, melyet jelen protokoll tartalmaz.

Az intézményen belül - az épület adottságait figyelembe véve, nővérszobához legközelebb - lévő lakószobákban kerülnek elhelyezésre az intenzív ellátást igénylő súlyos demens lakók, a protokollban rögzítettek alapján, a hozzátartozó egyetértésével. Ezek a szobák a fentiekben megfogalmazott elvek figyelembe vételével kerültek kialakításra. Jól átlátható, egyértelmű jelzésekkel ellátott, biztonságos berendezésű részleg.

A demens foglalkoztató a nővérszoba mellett található, napos, jól megvilágított, biztonságos tér, ahol napközbeni tartózkodnak a demens lakók, ügyelve arra, hogy a lakó közösség programjaiba is bekapcsolódjanak, amennyire állapotuk lehetővé teszi.

A C épület terasza és az udvar parkos hátsó része biztonságosan el van kerítve, ahol a demensek szabadon, önállóan is sétálhatnak.

A közép - és súlyos demens lakók elkülönítése vagy az egészséges lakókkal együtt lakása egyénre szabott elbírálás alá esik a gondozott tünetei, viselkedése alapján. Erre irányuló javaslatot a multidiszciplináris - team teszi meg az intézményvezetője felé.

Tapasztalataink alapján van olyan súlyos demens akinek motivációt jelent az ép gondolkodású, de mozgásában sérült lakótársról való gondoskodás, az együttlakás. Ez a mindennapi feladat, a demens személy szinten tartását nagymértékben befolyásolja.

Ezzel ellentétes, amikor a demens lakó éjszakai vagy napközbeni magatartásával zavarja lakó társai nyugalmát, így a demens részben történő elhelyezése indokolt.

A demens rész a többi szobától elkülönül, biztonságos részleg, amelynek személyi és tárgyi feltételei e speciális ellátás igényeihez igazodnak.

A demens csoport munkáját állandó mentálhigiénés munkatárs, foglalkoztató segíti, felügyeli.

Ápolás - gondozás során az alábbi sajátosságokra kell figyelni:

1.) Túlreagálás (katasztrofikus reakció)

A beteg mérges lesz, sír, kiabál, valamit túlreagál. Pl. előfordulhat, hogy nem akar fürödni. Ilyenkor a teendők:

• szeretetteljesen lépjünk a demens beteghez;
• szemből közeledjünk;
• mindig mondjuk meg, hogy most mi fog történni;
• hallgassuk végig a beteget;
• azokkal is beszéljünk, akik már nem tudnak szavakkal kommunikálni;
• ne sietessük őket;

2.) Kommunikáció sérülésének következménye (afázia és agnózia)

Előfordul, hogy jó modorú ember elkezd káromkodni. A betegség súlyosabb fázisában nem tud szavakkal kommunikálni. Ilyenkor fontos az érintéssel történő kommunikáció.

A fizikai érintés, zene, néven szólítás a zavart időseket figyelmesebbé teszi.

A szó - érintés - szemkontaktus a legjobb módszer a kommunikálásra.

3.) Koordinációs problémák (apraxia)

A megszokott dolgok nem mennek többé, mert az agy és kéz nem érti egymást. Pl. nem tudnak gombolni, cipőt fűzni. Fontos, hogy minél tovább tehesse azt, amit még tud. Kerüljük a túlgondozást. Fontos az egyéni gondozási terv.

4.) Időérzék elvesztése

Összekeverednek az évszakok, hónapok, nappalok és éjszakák. A foglalkoztatásban és a környezet alakításban arra kell törekedni, minél több dolog emlékeztesse őket arra, hogy milyen évszak, nap van.

5.) Bolyongás

Gyakori magatartásforma, biztonságos környezetben szabadon kóborolhat. Jelentkezhet szórványosan, de folyamatosan is.

Ennek gyakori okai lehetnek:

• a beteg haza akar menni,
• fiziológiás szükségletei vannak (éhes, szomjas, WC-re szeretne menni, fázik stb.),
• testi betegség (fájdalom, székrekedés),
• pszichés betegségek (szorongás, hallucináció stb.),
• napi aktivitás hiánya,

6.) Alvási zavarok

Nyugtalanok éjszaka, ezt növeli a dezorientáltság. Előfordul, hogy összekeverik az álmot a valósággal. Az altató gyógyszerek gyakran ellentétes hatást váltanak ki. Ezért nagyon fontos az átgondolt napi, rendszeres foglalkoztatás. Ha a Lakó nyugtalan fontos, hogy empatikusan, szeretetteljesen megnyugtassuk.

7.) Begyűjtési kényszerűség, meglopatási téveszmék

Viszonylag gyakori jelenség, hogy az idős ember másokról rosszat feltételez. Pl, azzal vádolja környezetét, hogy meglopja, kifosztja. A mérgeztetési téveszmék is gyakoriak.

Nem szabad vitázni a demens lakóval, ő mindezeket valóságként éli meg. Természetesen megerősíteni sem kell a téveszmékben, igyekezni kell elterelni a figyelmét, rendszeres napi renddel, programmal segíteni harmóniáját.

Foglalkoztatás

A foglalkoztatást: a beteg meglévő képességeire kell építeni.

A megszokott hétköznapi tevékenységek, szociális készségek, a mozgás, az ismétlődő mozdulatsorok, a ritmusérzék, az érzelmek, a hosszú távú memória meglétére kell építenünk.

A foglalkoztatás jelentősége: megerősít az emberi méltóságban, a megmaradt képességeket építi. Kiscsoportokat formál, lehetőséget add a visszaemlékezésre, edzésben tartja a testet, megmozgatja az elmét, sikerélményt nyújt.

Foglalkoztatás célja:

• az emberi méltóság megerősítése, sikerélményhez juttatás;
• a feladat épít a megmaradt képességekre, stimulálja az érzékszerveket;
• megmozgatja a testet és az elmét;
• lehetőséget ad a visszaemlékezésre;
• segít kifejezni az érzelmeket;

Legjobb barát hozzáállás

Ebben a modellben a gondozó és a gondozott között nem alá-fölé rendelt viszony, hanem mellérendelt kapcsolat van. Nagyon fontos az:

• empátia;
• a ránk bízott életútjának megismerése;
• jól informáltság (ismeretek a demenciáról);
• emberi tisztelet, méltóság;
• reális elvárások, humor, spontaneitás;

A család szerepe, jelenléte felbecsülhetetlen értéket jelent.

A mentálisan hanyatló idősekkel a foglalkozást, gondozás - ápolás irányítását interdiszciplináris team végzi. Tagjai:

• Pszichiáter szakorvos Dr. Haraszti László pszichiáter
• Intézmény orvosa Dr. Dóczi Ildikó házi orvos
• Vezető ápoló Végh Imréné szakápoló, szociális asszisztens
• Mentálhigiénés munkatárs Szűcsi Csaba hittanár, mentálhigiénés, szoc.igazgatásszervező
• Demens foglalkoztató, mentálhigiénés Mondok Zsoltné ápoló, mentálhigiénés asszisztens
• Gyógytornász Szalatnayné Sóti Viktória

Korlátozó intézkedés

Korlátozó intézkedés alkalmazására csak az ellátott pszichés megnyugtatásának megkísérlését követően kerülhet sor.

Személyes szabadságában bármely módon (fizikai, kémiai, biológiai vagy pszichikai módszerrel, illetve eljárással) csak a veszélyeztető vagy közvetlen veszélyeztető magatartású beteg korlátozható.

Korlátozó intézkedés: a szabad mozgásban történő korlátozás, illetve az intézményen belüli elkülönítés.

Időtartama és módja: csak addig tarthat, illetve az adott helyzethez igazodóan csak olyan mértékű és jellegű lehet, amely a veszély elhárításához feltétlenül szükséges.

A veszélyeztető magatartást nem tanúsító demens beteg kerekesszékben történő biztonsági rögzítése (foglalkoztatás, séta stb. esetén), melyet a kiesés elkerülése végett alkalmaz az ápoló személyzet nem minősül fizikai korlátozásnak, így a korlátozó intézkedés szabályait itt nem kell alkalmazni.

Korlátozó intézkedés alkalmazhatóságának körülményei:

A demens betegek személyiségjogait az egészségügyi ellátás és az ápoló gondozó munka során, speciális helyzetére való tekintettel fokozott védelemben kell részesíteni.

Akkor korlátozhatóak a betegjogok, amikor a kliens az állapotából kifolyólag képtelen kontrolálni viselkedését, nem képes felfogni objektíven a körülötte zajló történéseket, nem ura cselekedetének, saját maga helyzetét és egészségügyi állapotát tévesen ítéli meg. (A beteg veszélyeztető vagy közvetlen veszélyeztető magatartást tanúsít.)

Veszélyeztető magatartásnak minősül, ha az ellátott pszichés állapotának zavara következtében saját vagy mások életére, egészségére, testi épségére jelentős veszélyt jelenthet, de a megbetegedés jellegére tekintettel a sürgős intézeti gyógykezelésbe vétel nem indokolt.

Közvetlen veszélyeztető magatartásnak minősül, ha az ellátott pszichés állapotának akut zavara következtében saját vagy mások testi épségére, egészségére, életére közvetlen és súlyos veszélyt jelent.

Célkitűzés, vezérelv:

• Az ápoló - gondozó munka során a hangsúly a veszélyeztető, illetve közvetlen veszélyeztető állapotok prevenciójára, illetve a hirtelen fellépő esetekben a probléma megoldására és a kényszerítő intézkedések minimalizálására helyeződik.
• A szakemberek problémamegoldó stratégiájának bővítése.
• A korlátozás csak addig tartható, illetve olyan mértékű és jellegű lehet, amely a veszély elhárításához feltétlenül szükséges.

Kompetenciák, kötelezettségek az eljárásban:

• A veszélyeztető állapot felmérése az orvos feladata, a szakápoló, gondozó folyamatos jelzése által. A korlátozó módszerek vagy eljárások alkalmazását az ellátott orvosa írásban rendeli el, megjelölve annak indítékát, módját, alkalmazásának időtartamát.
• Állandó orvosi felügyelet hiányában:
  • a vezető ápoló feladata. Ez utóbbi esetben az orvost értesíteni kell a korlátozó intézkedés, eljárás alkalmazásáról, és azt az intézmény orvosának jóvá kell hagynia

A döntést a korlátozó intézkedés, eljárás alkalmazását megelőzően, ha ez nem lehetséges, az intézkedés megtételét követően azonnal írásos formában dokumentálni kell. Az intézkedés csak addig maradhat fenn, amíg a veszélyeztető vagy közvetlen veszélyeztető állapot tart. Az intézmény orvosa a korlátozó intézkedés, eljárás alkalmazásáról tájékoztatja az intézmény vezetőjét.

• Az intézményvezető feladata:
  • az intézkedéshez szükséges feltételek, illetve szükség esetén a többi ellátott védelmének biztosítása;
  • az intézményvezető hetvenkét órán belül köteles tájékoztatni az ellátott jogi képviselőt a korlátozó intézkedés, eljárás tényéről.
  • az ellátott törvényes képviselőjét tájékoztatni kell:
    • a korlátozó intézkedés végrehajtása előtt,
    • halaszthatatlan esetben a végrehajtás alatt vagy azt követően 3 napon belül a korlátozó intézkedés elrendeléséről és formájáról, a korlátozó intézkedés feloldásáról.
  • A korlátozó intézkedés feloldásáról történő tájékoztatással egyidejűleg az adatlap másolatát át kell adni, illetve meg kell küldeni az ellátottnak, valamint törvényes képviselőjének.

A korlátozó intézkedés, eljárás alkalmazása ellen az ellátást igénybevevő vagy törvényes képviselője panasszal élhet az intézmény vezetőjénél vagy fenntartójánál, továbbá az ellátott jogi képviselőnél, akinek neve elérhetősége az intézmény minden szintjén, jól látható helyen kifüggesztésre került.

Eszközrendszer, korlátozás lehetséges eszközei:

1. Pszichés nyugtatás.
2. Farmako - terápia.
3. Intézményen belüli elkülönítés (pl.: nővér szoba, beteg szoba, vagy a saját szobája, ha a többi lakótársat más helyen el tudjuk helyezni).
4. Mozgásban való korlátozás (az intézmény elhagyásának akadályoztatása, kivételesen súlyos esetben heveder alkalmazása).
5. Vagy ezen eszközök komplex alkalmazása.
6. Kórházi elhelyezés kérése, biztosítása.

Mindig az ellátott kezelőorvosa dönti el, mely korlátozást tartja szükségesnek, az ápoló az eszközrendszerek közül a következőket alkalmazhatja:

• pszichés nyugtatás:
  • szituációból kiemelni,
  • beszélgetés,
  • ventiláció biztosítása,
  • gondolat elterelése.
• farmako terápia, ezen belül a szükség esetén járó gyógyszert, ami fel van tüntetve az egyéni gyógyszernyilvántartó lapon,
• intézményen belüli elkülönítés,
• mozgásban való korlátozás esetén csak az intézmény területének az elhagyását lehet korlátozni.

Az eljárás leírása

Kritikus, előre nem látható helyzetben a gondozó a következő intézkedéseket teheti, ha az ellátott önmagát vagy mások egészségét, testi épségét veszélyeztetető magatartást tanúsít. Ez mindig egyénre szabott és szituációfüggő kell, hogy legyen.

• Segítséget kér munkatársaitól, azonnal megkezdi az intézkedési terv, folyamatszabályozás lépéseit, nyugodtan és határozottan viselkedik.
• Jelzi a veszélyeztető helyzetet az orvosnak vagy vezető ápolónak.
• Az ellátottat tájékoztatja azokról az intézkedésekről, amelyek ebben a szituációban történni fognak vele.
• Az ellátottal kapcsolatos közvetlen intézkedések közül veszélyeztető állapot fellépése esetén az első, hogy az ellátott együttműködését megnyerjük és megtartsuk, meggyőzzük a szükségesnek ítélt terápiás változtatás elfogadására.
• Fontos az ellátott megnyugtatásához, hogy ismerjük azon eszközöket, tevékenységeket, melyek az ő számára hangsúlyosak, melyekben könnyebben együttműködik.
• Ha az ellátott nem működik együtt, akkor lép fel a korlátozó intézkedés, mely a veszélyeztető állapot megszüntetését szolgálja, és az ellátott biztonságos helyzetének visszaállításáig áll csak fenn.
• Előzzük meg, hogy sérülést okozó tárgyhoz hozzájusson az ellátott, amennyiben mégis van veszélyt okozó eszköz a birtokában, azt a dolgozó elkérheti, annak átadására határozottan utasíthat, elvétele érdekében fizikai erőt alkalmazhat (az ellátottat lefoghatja, mozgásában átmenetileg akadályozhatja), szükség esetén segítséget kérhet.
• Megakadályozza az ellátott személy intézményből való távozását, ha az veszélyt jelent önmagára vagy másokra.
• Ha az agresszió megnyilvánulásának kezelése feszültséget jelent a környezetre, külön helyiségben kell folytatni a veszélyeztető helyzet elhárítását.
• A bentlakásos intézményben a személyzet elsődleges feladatai közé tartozik, hogy az ellátott és mások biztonságát megteremtse.
• Amennyiben az ellátásban részesülő részéről fizikai támadás veszélye áll fenn, a dolgozó mindent köteles megtenni ennek elkerülése érdekében.
• Tudatosítani kell a lakóban a cselekedete helytelenségét . Tájékoztatni kell azokról az intézkedésekről, amelyek veszélyhelyzet esetén történni fognak vele.
• Az ellátott megközelítése csak nyugodt, biztos modorban történhet.
• Orvos hiánya esetén a vezető ápoló, ennek hiánya esetén a legmagasabb szakképesítéssel bíró ápoló - gondozó irányításával történik a korlátozó intézkedés megkezdése.
• A demens lakónak meg kell mondani, jól érthetően, hogy nem kontrollált viselkedése miatt elkülönítik és korlátozzák. Lehetővé kell tenni, hogy válaszolni tudjon. Ha nem reagál, a személyzet tagjaiaz emberi méltóságot szem előtt tartva végrehajtják az orvos által telefonon, szóban vagy írásban elrendelt utasítást.
• Rögzítés esetén is biztosítanunk kell a lakó viszonylagos kényelmét, hogy a kritikus helyzetet megszűntessük.
• Veszélyeztető állapot esetén a korlátozó intézkedés mindig felügyelettel párosul. Az ellátott nem hagyható folyamatos felügyelet nélkül.

A fizikai korlátozás alkalmazásának módjai:

Csak a legvégső esetben folyamodhat az ápoló személyzet ehhez a módszerhez.
A demens beteg a legtöbb esetben empatikus, szeretetteljes magatartással, szükségletei kielégítésével megnyugtatható. A fizikai korlátozás tapasztalati megfigyelések szerint mentálisan nagyon megviseli a beteget. Ezen módszer alkalmazását részletesen indokolni szükséges írásban a beteg ápolási - gondozási anyagában.

módszer:

• 8-10 cm széles, belül párnázott bőr vagy hevederövvel lehet az ellátottat rögzíteni ágyához.
• A végtag megfelelő keringéséről gondoskodni kell!
• Az ízületek mozgását nem lehet akadályozni, kétóránként lazítani kell a kötést!
• Rögzítés alatt folyamatos felügyeletet kell biztosítani, ahol az ellátott állapotváltozását figyelni, jelezni, dokumentálni kell, illetve a szükséges terápiás reakciókat, változásokat végre kell hajtani.
• Fontos az ellátottal való folyamatos kommunikáció, az állandó tájékoztatás.
• Lehetőleg más ellátott jelenléte nélkül történjen - lelki sérülést ne okozzon.
• Amennyiben az egyéb korlátozó intézkedés tartalma az elrendeléstől számított 16 órát meghaladja, annak fenntartását az orvos felülvizsgálja és indoklással együtt dokumentálja. Ezt követően az egyéb korlátozó intézkedés fenntartásának szükségességét az orvos ismételten, hetente legalább kétszer felülvizsgálja, indoklással együtt dokumentálja és az intézményvezetője az ellátott jogi képviselőnek jelenti.
• Elkülönítés, rögzítés (veszélyeztető magatartásnál) esetén a felülvizsgálatot és ennek dokumentálását 4 óránként az ápoló személyzet elvégzi, melyet az orvos vagy vezető ápoló ellenőriz.
• A demencia következtében tartós veszélyeztető magatartást mutató, szabad mozgásukban folyamatosan korlátozott betegeknél az intézet elhagyásának megtagadása és megakadályozása esetén a felülvizsgálatokat - dokumentációt és jelentést 168 óránként el kell végezni.
• Az ellátottjogi képviselőt 72 óra lejártával tájékoztatni kell.

Az egyes korlátozó intézkedések maximális időtartama:

• szabad mozgás megtagadása: 24 óra
• mozgásszabadság korlátozása: 24 óra
• az intézmény területén történő mozgás korlátozása: 24 óra
• elkülönítés: 4 óra
• rögzítés: 4 óra

A korlátozó intézkedések egyes formái mellé rendelt megfigyelés szabályai:

• Mindig figyelembe kell venni a korlátozó intézkedéssel járó esetleges sérülések lehetőségét.
• Mindig legalább egy gondozónak jelen kell lennie (vizuális és verbális kontaktus tekintetében is) a korlátozó intézkedés egész tartama alatt. Ezért gondoskodni kell a megfelelő létszámú személyzet biztosításáról, különösen éjjel.

A korlátozás feloldásának szabályai:

• Korlátozó intézkedés csak addig maradhat fenn, amíg a veszélyeztető, illetve közvetlen veszélyeztető állapot tart.
• A korlátozó intézkedés feloldásakor az adatlap másolatát át kell adni, illetve meg kell küldeni az ellátottnak, valamint törvényes képviselőjének.

Az ápoló személyzet további feladatai:

• Az ápoló személyzet igyekezzen veszélyhelyzetben is nyugodt maradni, ne keltsen pánikot.
• Szakszerűen kérjen segítséget, ezzel is segítve a gyors beavatkozást.
• Végezzen pszichés megnyugtatást verbálisan.
• Folyadékpótlásról gondoskodjon.
• A fizikai és egészségügyi tevékenység közben is beszélgessen az ellátottal.
• Az elrendelt gyógyszerek pontos adagolásáról gondoskodjon.
• A beteget még kis időre se hagyja magára.
• Pontos és egyértelmű dokumentációt vezessen.

További lépések leírása:

• A kényszerintézkedés a lakókban, személyzetben feszültséget, szorongást kelthet. Fontos ezeknek az utólagos megbeszélése, lakók esetében nagycsoporton, személyzet esetében esetmegbeszélő csoporton.
• Veszélyeztető állapot lezajlása után az ellátottal meg kell közösen beszélni a történteket. Együtt kell meghatározni a korai figyelmeztető tüneteket és a szükséges teendőket.

Korlátozó intézkedések jogi szabályozottsága:

• 1993. III. törvény 94/G§;
• 1/2000. SZCSM rendelet. 101/A§;
• 60/2004. ESZCSM rendelet
• 2007. évi CLIV Egészségügyi törvény 9. 10. 11. §.

Az ellátottak jogai:

A személyes gondoskodást nyújtó szociális intézményi ellátást igénybe vevő ellátottaknak joga van szociális helyzetére, egészségi és mentális állapotára tekintettel a szociális intézmény által biztosított teljes körű ellátásra, valamint egyéni szükségletei, speciális helyzete, vagy állapota alapján az egyéni ellátás, szolgáltatás igénybe vételére.

Az ellátottak általános jogai:

• az élethez és az emberi méltósághoz,
• a testi épséghez,
• a testi-lelki egészséghez való jog,
• a tulajdonhoz való jog,
• a kapcsolattartáshoz való jog,
• a fizikai vagy másfajta erőszak és megalázó bánásmód elleni védelem,
• a tájékoztatáshoz való jog,
• az önrendelkezéshez való jog.

A prevenció - komplex megelőzés (bio-pszicho-szociális):

• Egyéni gondozási terv.
• Szabadidős foglalkozás: segíti az ellátottak minőségi életvitelét, a tartalmas idő felhasználást, mely visszaszorítja az "üres napok" következményeként megjelenő gyakoribb konfliktushelyzeteket, feszültségeket.
• Profiltisztítás: diagnózis szerint elhatárolt részlegek kialakítása.
• Kényelmes, barátságos, egyénre szabott lakótér (élettér szélesítése, családi, baráti kapcsolatok megőrzése).
• Gyógyszerelés: korszerű, időnkénti felülvizsgálata.
• Személyzeti esetmegbeszélés: problémamegoldó stratégiák bővítése.
• A házirend betartása.
• Állandó, könnyen áttekinthető napirend.
• A változások észlelése.
• Az ellátott rendszeres / vagy szükségszerű tájékoztatása a körülötte folyó és őt érintő eseményekről.
• Az ellátott bizalmának megnyerése.
• Az ellátott rendszeres megnyugtatása.
• A személyzet tartsa tiszteletben az ellátott emberi és állampolgári jogait, legyen tekintettel személyes érzékenységére, viselkedésével kerülje az agresszív reakciók kiváltását.

A várható veszélyhelyzet korai felismerése:

• Az ellátott állapotának folyamatos nyomon követése.
• Fáradtság vagy növekvő feszültség esetén csökkentsük az ellátottat ért ingereket.
• Adjunk pozitív visszajelzést, ha az egyén képes uralkodni önmagán.
• Kerüljük a vitákat. A személyzet viselkedésével kerülje a konfliktust, ne szolgáljon paranoid gondolkodás alapjául.
• Minden, az ellátottal kapcsolatos rendkívüli eseményt dokumentálni szükséges.
• Kóros tendenciák esetén orvosi ellátást és fokozott felügyeletet kell biztosítani.
• A váratlan veszélyhelyzetekre mindig legyünk felkészülve.

Az intézményben élők nyugalmát, kiegyensúlyozottságát csak úgy tudjuk biztosítani, ha a konfliktusokat, problémákat kellő határozottsággal, de következetesen, kellő tisztelettel és indulatok nélkül kezeljük.

Tájékoztatási kötelezettség:

• Az előgondozás I. alakalmával az intézményi elhelyezésre várakozó demens lakót és hozzátartozóját, szóban tájékoztatni kell a korlátozó intézkedés szabályairól, valamint a Házirenddel együtt át kell adni részére az írásos szabályokat.
• A korlátozó intézkedés folyamatszabályozását az ellátottak számára jól látható és elérhető helyen ki kell függeszteni.
• Az intézménybe történő felvételkor az intézményvezetője tájékoztatja a demens szakvéleménnyel rendelkező ellátást igénybe vevőt, illetve törvényes képviselőjét:
  • a korlátozó intézkedésre vonatkozó szabályokról;
  • az ellátotti jogokról a korlátozó intézkedés alkalmazása esetén;
  • az ellátott jogi képviselő, illetve az érdekképviseleti fórum elérési lehetőségéről;
  • panaszjog lehetőségéről, gyakorlásának szabályairól;

A tájékoztatót az ellátott (amennyiben képes rá), a legközelebbi hozzátartozó vagy törvényes képviselője és az intézmény vezetője is aláírja.

Korlátozásokkal kapcsolatos folyamatok:

• Korlátozó intézkedés alkalmazása esetén az 1/2000. SZCSM rendelet 6. számú melléklet szerinti adatlapot kell kitölteni.
• A korlátozó intézkedés időtartama alatti megfigyeléseket, állapotleírást a betétlapon kell részletesen feltüntetni. A kitöltött adatlapot a gondozási tervhez kell csatolni.
• A korlátozás ideje alatt a beteg állapotát folyamatosan ellenőrizni kell, amely magában foglalja a fizikai, higiénés és egyéb szükségletek felmérését és ezeknek a beteg állapotának megfelelő kielégítését.

Értékelés:

Ha a veszélyeztető állapot kezelése befejeződött, és az ellátott állapota stabilizálódott, a lezajlott eseményt meg kell beszélni:

• Fontos, pontról pontra feldolgozni az eközben lezajlott tünetek, feszültségek, szorongások jellemzőit, erősségét.
• Szükséges egyéni probléma megoldási folyamatot kidolgozni az ellátottal együtt a veszélyeztető helyzetre való felkészültség érdekében.
• Értékelni kell a megoldási folyamatot, illetve meg kell beszélni a később felmerülő hasonló esetek kezelése érdekében a megoldási utakat. Ezek az értékelések szakmai csoporton belül, illetve külső szakmai tanácsadóval is történhetnek.
• A lezajlott események után a közösségben a feszültséget oldani kell:
  • Nagycsoportokban a felmerülő kérdéseket meg kell beszélni, természetesen az ellátotti jogok figyelembevételével.
  • A munkacsoportban is szükséges értékelni a veszélyeztető állapot kezelését, a felmerülő kétségeket, beszélni kell az esetleges jobb megoldási utakról.